Sziasztok!Nagyon szépen köszönöm a 300 feletti megtekintést :) Megérkezett az 1. fejezet!:) Remélem megajándékoztok engem pár kommentel :) Ha rossz akkor,hogy miért az,ha,pedig jó akkor,hogy mi tetszett benne :) Aranyozzátok be napomat ;)
Jó olvasást~
Arra gondolok, milyen furcsa, ahogy az életünk alakul. A véletlenszerű pillanatok, ha tudatos döntésekkel kapcsoljuk össze őket, no meg egy nagy adag reménnyel, olyan jövőt alkothatnak, amely előre elrendeltnek tűnhet.
Jennifer szemszöge
A Nap,mint valami fényes lepel úgy sütött be ablakom reluxáján ,ezáltal fényt hozva az amúgy komor szobámba. Körülnéztem,majd fintorogva vettem tudomásul,hogy ugyanakkora kupi van ,mint amilyen tegnap is volt.Rápillantottam az órámra ami 5:30-at mutatott. Felsóhajtottam ,és levettem az orromon fityegő olvasószemüveget.
Ismét,-mint ahogy ezekben a napokban mindig,- sikerült fent maradnom egész éjszaka.Fránya könyvek! Amikor már feküdnék le,pont akkor jön valami izgalmas rész ,és el kell vetnem a tervem. Ez miatt alig alszok,csak valamicskét ,és azt is állva,jobb esetben ülve.... Nem fognak örülni Pete bácsiék!
Felálltam a sarokba beállított íróasztalomtól,letettem az éppen aktuális könyvemet,név szerint az Obszidiánt* ,és besétáltam a fürdőszobámba.
Egyedül élek vagyis most már egyedül. Eddig Pit bácsikám farmján tengettem minden napjaimat,ahova a szüleim halála után költöztem.Már ott is folyamatosan hajtogattam,hogy tehernek érzem magam,de mindig lehurrogtak,hogy ne beszéljek butaságokat.
Mától két héttel ezelőtt döntöttem úgy,hogy elmegyek onnan. Agatha a nénikém egyből ellenezte az ötletet,ahogy a többiek is,azonban muszáj volt új életet kezdenem. Frusztrált,miszerint bárhova mentem a családom emlékei üldöztek. Lépnem kellett. Megbeszéltem Petetel,hogy az egyik unokatesóm jelenleg üres lakásába költözök,ami helyileg Bonesba található. Bones persze egy elég eldugott kis város,de talán térképileg Miamihez van legközelebb,amivel jár a meleg idő is. Hosszas győzködés után belement,ámde ragaszkodott hozzá,hogy Jessel a régi trabantjával hozzon el idáig. A farmon elbúcsúztam a többi farmertől ,és elindultunk. Nem mondom hosszú út volt sok 60-as évekbeli számmal és ifjúkori történetekkel megfűszerezve. A ház előtt könnyekkel a szemünkben búcsúzkodtunk,miközben folyamatosan ígérgettem,hogy minden általa kitalált szabályt betartod, vagyis nem drogozom,nem iszom,nem bulizom,nem fekszem össze ismeretlenekkel,nem barátkozom közveszélyes személyekkel stb stb. továbbá legalább egyszer a héten felhívom őket,miként telt a napom. Elköszöntem tőle,de egy darabig még néztem Jess sárgásbarna alakját,ahogy távolodik. Rendkívül hiányozni fognak,de új élet kell!
Amint beléptem a takaros kis lakásomba egyből lehuppantam a kanapéra,beüzemeltem a laptopomat (amit Agathatól kaptam a költözés miatt) ,és közeli iskolákat kerestem.A farmon is volt egy amiben nagyon jól éreztem magam,viszont nehéz lett volna bejárni innen oda.Bonyolult folyamatokat követően beiratkoztam a Heaven Hill Gimnáziumba,ahol ma kezdem első napomat,mint újonc.Nagyon hálás vagyok Petenek,hisz azokat a feladatokat,amiket csak felnőtt tud elintézni,készségesen elvállalta.
A fürdőbe besétálván megálltam a falon lógó tükör előtt,amin csak a fejem látszott apró termetem végett.Mindennapi rutinom miatt már meg sem ijedtem tükörképemtől,ahol hófehér arcom és karikás szemeim köszöntek rám vissza.
Sóhajtozva,ruháimat ledobálva léptem be a zuhanykabinba, és megengedtem a meleg vizet.Tíz perccel később ,frissen és üdén kilépve ,magamra tekertem egy törölközőt és kiindultam a helyiségből.Bár imádtam a rendet,mégis a nap,mint napi rohanás miatt eléggé elhanyagoltam a lakást,amit sürgősen helyre kell ,majd hoznom.
Átlépdelve a ruhákon,könyveken,italos dobozokon,a gardróbom felé vettem az irányt. Mielőtt kivehettem volna valami göncöt még gyorsan rápillantottam fél szemmel az ágy mellett elhelyezkedő kis éjjeli szekrény tetején lèvő órára,ami 6:10 percet mutatott. Sokat időztem a zuhanyzással -állapítottam meg magamban.
Az iskola csak két buszmegállónyira volt tőlem,ezért a megtakarított pénzemből vettem bérletet,hogy azzal járhassak.
Hamar összeválogattam a mai ruhámat,ami egy fekete nadrágból és egy vajszínű pólóból állt,amihez sötét ,vékony pulóver párosult,majd magamra kaptam őket.
Odaléptem az ajtó mellett ledobott,lila alapon,fekete kockás táskámhoz,és belehelyeztem az asztalon árválkodó könyvemet,utána pedig a vállamra rakva lebattyogtam a földszintre.
A rozoga lépcsőről leérve,beléptem a tágas nappaliba,ahol egy kanapé,az azzal szemben elhelyezett Tv és a könyvespolcom fogadott.
Nem volt a legmodernebb a lakásom,de nem is akartam,hogy az legyen. Személyes véleményem szerint jobb egy régiesebb lakásban,könyvet olvasva,kakaót szürcsölni,mintha egy ultra modern házban flangálnál,ahol néhány bútor okosabb,mint te.
Átsétáltam a társalgón ,és a konyhába léptem. Hál'istennek ott nem fogadott háborús övezet,sőt ezt a helyiséget sikerült tisztán tartanom,amire büszke vagyok.
A hűtőmhöz léptem ,és kivettem belőle a tegnap előre elkészített szendvicsemet. Ezt is belepakoltam a tatyómba,lekaptam az asztalról egy almát,-ami a gyümölcskosár tetején feküdt-,majd az előszobába sétáltam.A vékony folyosón végig haladva felpillantottam a faliórára,amin 7:10 perc állt.Gyorsan magamra kapkodtam a conversemet,amely elég nehezen ment,mivel a számba tartott alma miatt fogyott a levegőm,de szerencsére 5 perc alatt sikerült összeszednem magam.
Lekaptam a fogasról a kulcsom,majd kilépve a házból ,kulcsra zártam az ajtót.
A buszmegálló a házamtól csak egy saroknyira volt,szóval simán eltudtam oda sétálni a macskaköves utakon.Útközben eldobtam az alma csutkát egy kukába,majd odasétáltam a buszmegállóhoz,ahol kevesen ácsorogtak. Az én járatom 7:20 perckor indult. Kiturkáltam a táskám elejéből a telefonomat,hogy megnézhessem mennyi az idő. Nem nagyon használom a készüléket,vagyis inkább úgy mondanám,hogy a farmon nem volt szükség rá,hisz minden barátom 2 percre lakott tőlem. Most viszont a városi életben hasznomra vált.
Hét óra tizenöt perc.Pont időben!-gondoltam magamban egy halvány mosollyal az arcomon.
Hála Istennek Bonesban időben érkeznek a járatok,szóval már 7:21 perckor fent tudhattam magam a sárga buszon.A legközelebb kettes helyre le is csaptam.Álmosság gyötört,de nem akartam elaludni az első napomon,ezért hát kivettem az Obszidiánt és az elkövetkező 10 percben olvasni kezdtem,amíg egy női hang meg nem szólalt a hangos bemondón keresztül:"Következő megállóhely Newtoon Street"
Betettem a könyvem a táskámba és felálltam,majd egy nagy ember tömeggel együtt le is szálltam.
Az iskolába nagyon alaposan elmagyarázták merre is kell mennem,viszont amikor már huszadszorra sétáltam el az egyik fagyizó mellett akkor kezdtem bepánikolni.Nagyon úgy látszik,hogy eltévedtem- gondoltam magamban egy sóhaj kíséretében.Pedig az első utamon olyan szépen eltaláltam..na mindegy..
Előhalásztam a telefonom,majd beütöttem az iskolában megadott telefonszámot,de ahogy emeltem volna a fülemhez valaki meglökött ,és majdnem kiesett a készülék a kezemből.
Idegesen fordultam az illető felé,azonban el is akadt a hangom,mikor a valaha volt legtisztább kék szemekkel találtam szembe magam. A hozzá tartozó arcot ,viszont nem tudtam megnézni,ugyanis az illető bukósisakot viselt.
-Legközelebb figyelj az orrod elé,kislány!-morgott az orra alatt.
Meg se várva a reakcióm tovább ment ,és a legközelebbi motorra felpattanva elszáguldott.
-Ekkora faragatlan bunkót!Még,hogy én figyeljek?Legközelebb ő nézzen a lába elé!-morgolódtam.
Pár perc elteltével,lehiggadva újratárcsáztam az iskolát akik ismét elmagyarázták az útvonalat. Mint kiderült egy mellékutcával hamarabb fordultam le...
Háromnegyed nyolcra értem az intézmény elé. Sokkal másabb,mint ami a farmon volt.Az iskola jó nagy ,legalább 5 emeletes ,téglából összerakott épület,ami előtt egy hatalmas lépcső terült el.Az épülettől nem messze,a fűben,pedig egy hatalmas kőből készült,kicsit meredek táblán állt a "Heaven Hill" felirat . Körülötte bandáztak a diákok. Néhányan a fűben ülve,valakik a lépcsőn,mások a közeli padokon. Úgy látszik nem nagyon érdekli őket,hogy nemsoká becsengetnek..
Félelem kerekedett úrrá rajtam.Nem voltam soha az a könnyen barátkozós fajta.Mi van,ha első pillantásra unszimpatikus leszek nekik?Kirekesztett leszek?
Próbáltam bátorságot meríteni,és sóhajtozva indultam el a bejárat felé.
Éreztem,hogy többen is megbámulnak,gondolom,azért,mert virít rólam,hogy új vagyok.
Ahogy lenyomtam a kilincset,mintha csak egy másik világba csöppentem volna.
Az aula egyszerűen hatalmas volt,falai babakék színűek,alattam,pedig linóleummal borított padló terült el.Középen össze-vissza kör alakú asztalok lettek elhelyezve,hozzájuk 3-3 székkel,hogy ezáltal kényelmes ülő helyként szolgálják a diákokat.
Az aula két oldalán lépcsők vezettek fel a második szintre.
A bejárat mellett lett kialakítva a porta,az mellett,pedig pár méterre a büfé.
Még mindig ámuldozva fordultam a portás felé,aki egy harmincasnak tűnő nő volt,vörös,vállig érő,göndör hajjal,kerek arccal és zöld szemekkel.A viselete egy fekete nadrágból és fehér ingből állt,amin egy arany kitűző díszelgett”Margaret” felirattal.
-Jó napot!Megtudná mondani,hogy merre találom az igazgatói irodát?Új vagyok itt és elszeretném kérni az órarendemet!-kérdeztem udvariasan.
-Szia.Itt végig mész -mutatott az aulára -,majd át az udvaron,ahol megtalálod az iskola másik szárnyát,ott felmész a lépcsőn,jobbra lekanyarodsz és már tudni is fogod az utat.l- mosolygott rám kedvesen,amit viszonoztam is,és elköszönve elindultam abba az irányba amerre navigált.
Kiértem az udvarra,ahol egy nagy foci-,kosár-, és röplabda pálya fogadott.Átlépdelve a kosárpályán ,beértem a suli másod szárnyába.Az utasítást követve felmentem a nagy lépcsőn és jobbra fordultam.
A folyosó végén egy ajtó állt aminek tetején egy táblán az “Igazgatói iroda” felirat ékeskedett.
Elindultam hát,bekopogtam és vártam a jelzésre,hogy bemehetek.
Körülöttem diákok lézengtek,néha -néha rám pillantva,mintha csak egy kísérleti majom lennék.
Hirtelen megszólalt a becsöngetést jelző idegesítő szólam.Pár perc telt csak el,de villám sebességgel ürült ki a folyosó.A csengő,pedig elhalkult.
Ekkor nyílt az ajtó,és egy velem egy idősnek tűnő srác lépett ki rajta.
Szőkésbarna haja tökéletesen be volt lőve,kerek arca és csoki barna szemei gyermekivé varázsolták.Mégis íriszeiben volt valami,ami figyelmeztetett,hogy nem éri meg vitatkozni vele.
Rám pillantott aminek hatására elvörösödtem,hisz éppen most bámultam meg őt nem kicsit feltűnően.
Nem mondott semmit,csak elkapta a tekintetét,és mellettem elsétálva,lement a lépcsőn.
Hát ez felettébb furcsa volt...
Hát ez felettébb furcsa volt...
Az ajtó résnyire maradt nyitva,bekopogtam a biztonság kedvéért,majd bizonytalanul benyitottam.
Az igazgatói iroda egy kis helyiség,középen egy nagy íróasztallal és ablakkal.Az asztal mellet egy magas dísz növény állt,bronz színű falain ,pedig az iskola kitüntetései sorakoztak.
Az igazgatónő ott ült az íróasztal mögött.Aranyszőke haja a feje tetején kontyba kötve,pisze orrán szemüveg volt ,fekete öltönykabátot és kék inget viselt,többi testrészét,pedig az asztal takarta el.Valamit lázasan írogatott,de bejövetelemre felemelte a fejét,és kérdőn nézett rám zöld szemeivel.
-Jó napot!Jennifer Fitzpatrick vagyok.Az órarendemért jöttem.-szólaltam meg.
-Szia!Igen,itt is van.-emelt fel egy papírt az egyik nagy halmaz tetejéről.-Már holnap át is veheted a könyveidet.Ha bármi változás lenne azonnal értesítelek.A papír sarkában megtalálod a termed számát.Ha segítségre van szükséged akkor Margaret a portás szolgálatodra áll,de úgy is lesz idegen vezetőd.A szekrényed,pedig a 207-es.-mosolygott rám kedvesen,majd átadta azt a lapot,amin egy táblázatba voltak szedve az óráim.
-Rendben.Nagyon szépen köszönöm!Viszontlátásra! -köszöntem el.
-Viszlát Jennifer! Üdvözöllek a Heaven Hill Gimnáziumban.
Kiléptem az irodából,és rápillantottam a papíromra,aminek sarkában az “A 27”-es felirat állt,fekete filccel ráfirkantva.
Felnéztem a lépcső feletti falra,amire rá volt nyomtatva ,hogy B épület.
Rossz helyen vagyok...minő meglepő….
Nagyot sóhajtottam és visszaindultam az aulába.
A portástól újra útba igazítást kértem,aki mondta,hogy a bal oldali lépcsőn kell felmennem,arra lesz az A épület,majd csak a számokat kell figyelnem.
Felsétáltam hát,és magamhoz képest könnyen megtaláltam az “A27”-es termet.
Az ajtó mögül halk hangok szűrődtek ki,és a tanár magyarázása.A gyomrom idegesen szorult össze.Mi van,ha nem fogadnak be?Egyáltalán jó ötlet volt ez az egész?
Bizonytalanul beszívtam a levegőt,és lassan kifújtam.Nyugalom Jennifer,te gyáva nyúl!Ezt akartad ,nem?Ne most hátrálj meg!-biztattam magam.
Remegő kézzel kopogtam be.A hangok elhaltak,és nyílt az ajtó.
Egy öregedő,ősz hajú férfi állt előttem öltönyben.Ha nem iskolában lennénk azt mondanám valami híres ügyvéd.Feketés szemeit apró termetemre összpontosította.
-Segíthetek?-szólalt meg mély,rekedtes hangján.
Összeszedve a bátorságomat tartottam a szemkontaktust.
-Öhm..jó napot! Jennifer Pitzpatrick vagyok az új diák.-hebegtem.
Egy pillanatra a gondolataiba merült.
-Áh...igen,Mrs Col említette,hogy új diákkal gyarapodunk.Fáradjon beljebb!-állt arrébb,utat engedve nekem.
Besétáltam a terembe.
Amint beléptem az ajtón ,láttam a tanári asztalt,vele szemben egyszemélyes padokat ,vízszintesen és függőlegesen is ötöt-ötöt.A falakra ki voltak függesztve képek osztályokról.A tanári asztal mellett egy régimódi TV állt.A falak undorító sárga színűek ,alattam ,pedig fapadló terült el.Az ablakok szép nagyok voltak,tökéletes kilátást biztosítva az udvarra.
Éreztem magamon a pillantásokat,aminek hatására a gyomromat szorító görcs felerősödött.Igyekeztem nem az osztályra nézni.
-Gyerekek!-szólalt meg a tanár,becsukva az ajtót.-Ő itt- mutatott rám -Jennifer Fitzpatrick. Mától itt tanul.Legyetek kedvesek vele. Továbbá,Tyler!Vezesd kérlek körbe. A szünetben kérdezhettek tőle,de órán ne halljak beszédet! Jennifer kérlek ülj oda hátra az üres padba.Még nincsenek könyveid,igaz?
-Igen,holnap kapom meg őket.
Bólintott egyet,én,pedig földre szegezett tekintettel az ablak mellett árválkodó padhoz léptem ,s ledobtam a táskámat mellé. Minden egyes mozdulatomnál ugyanúgy éreztem magamon a pillantásokat.Leültem a székemre és próbáltam figyelni a tanárra. Hosszú nap lesz a mai….
Mikor kicsengettek,megkönnyebbülten felsóhajtottam.
A többiek nem jöttek oda hozzám,aminek egyszerre örültem,és szomorúnak találtam. Talán tényleg nem vagyok valami érdekes figura...na mindegy….
Gyorsan kislisszoltam a teremből,s a szekrényem után kutattam. Nagy nehezen megleltem egy ital automata mellett,kinyitottam,és begyűrtem a táskámat.
Majd valamikor kidíszítem ,ha lesz erőm.-könyveltem el magamban,ahogy az unalmas,egyszerű szekrényemet vizslattam.
Valaki hirtelen megkopogtatta a vállamat,mire ijedtemben megugrottam.
-Ne haragudj.Nem akartalak megijeszteni.-hallottam egy félénk hangot a hátam mögött.
Gyorsan megfordultam.A szemeim előtt egy velem egy magasságú fiú ácsorgott bizonytalanul,nála kicsivel nagyobb pulcsiban,farmerben és sportcipőben. Nagy zöld boci szemei félénken pillantgattak rám,feketésbarna haja belelógott az arcába,ami kereksége miatt nagyon gyermeki volt. Talán ezt nevezik aranyosnak.
-Mit szeretnél?-mosolyogtam rá kedvesen,ezzel is egy kis bátorságra ösztönözve.
-Hát..izé...a nevem Tyler Herondale ..és nekem kéne körbevezetnem téged.-habogott össze-vissza,ami miatt bennem volt a kényszer ,hogy megöleljem. Csak úgy,spontán.
-Igen,tényleg!Köszi,hogy szóltál.
-Hát..igazán nincs mit..azt hiszem...kezdjük is!-bólintott egyet magának,és indult is én,pedig készségesen követtem,ám a több napi alváshiány miatt megszédültem,és éreztem,hogy elkezd súlytalanná válni a testem.Hirtelen egy izmos kar ragadta meg a derekamat. Kinyitottam a szememet,és a valaha volt legtisztább kék szemekkel találkoztam..ismét..
Egy pillanatra még belenéztem az íriszekbe,majd újra lecsukódott a szemem,és elnyelt a sötétség.
Egy pillanatra még belenéztem az íriszekbe,majd újra lecsukódott a szemem,és elnyelt a sötétség.
Obszidián: Jennifer L. Armentrout Luxen trilógiájának 1.kötete
Ha valakit érdekelne annak ITT a link:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése